Kaland, túra, társaság

A Mennyország hiteles másolata

2017. február 09. 17:31 - bekatutajmate

Balkán kincsei 2. rész - Albán Alpok

Ha tényleg létezik a Mennyország, hiteles másolata biztosan megtalálható a shkodrai piac valamelyik sarkában.... A Balkán blogunk folytatódik, melyben ezúttal az Albán Alpokba invitálunk Titeket.

csacsi_tengerparton.jpg

Görbe tükör magunk előtt...

Egy túravezető legyen elfogult és egy kicsit talán önző is. Egy túravezető mindig tartsa szem előtt a saját vágyait, motivációit, a végletekig élvezze ki, élje meg az adott eseményt régiót, kultúrát, minél magasabbról vesse alá magát az őt körülvevő kultúra tajtékzó, morajló hullámokkal tarkított tengerébe, s önkéntelenül rántsa magával a csoportot is, hogy együtt merülhessenek minél mélyebbre, s újra a felszínre bukkanva csillogó mosollyal nézzenek össze, miután EZT és ÍGY nem látja mindennap idegen.

albania_0.jpg

Megélni és megérezni

Nem megnézni szeretnénk a Balkánt... arra ott a Flickr meg a Panoramio. 

Újra és újra átélni, érezni vágyjuk a generációk kacskaringós történelmi ösvényén halmozódó örökség eklektikájában fejlődő kultúrát, ami 'balkáni életérzésként' sztereotipizálódik. A felhőtlen önfeledtségbe belefeledkezve, vigyorogva vonulni végig a viharvert félszigeten, sokszor hátra sem nézve, annak biztos tudatában, hogy jó felé tartunk, hogy az út végére mindnyájan megtaláljuk azt, amiért belevágtunk ebbe a formabontó utazásba.

sk1.jpg

Mindig Dél felé...

Ezzel az alig türtőztethető várakozással, a bőrünkből szinte kibújva vágunk neki a kotori öblöt szegélyező országútnak, hiszen szinte a zsigereinkben érezzük, hogy egyre közelebb kerülünk kedvenc balkáni országunkhoz, a szent káosz mindenhatóságának gráfjai mentén szerveződő, deviáns zsenialitásában egyedülálló Albániába. :)

Déli müezzin

A déli müezzin már Észak-Albánia legnagyobb városában, Shkodrában talál minket.  A belváros peremén található, szépen parkosított körforgalomban talán most is ott legel a fehér ló, amit pár éve láttunk, a négysávos út belső sávjában a forgalommal szemben közlekedik egy szamaras kordé... mi pedig érezzük, jó helyen járunk. A központ nyüzsgését már csak az annak szomszédságában található piactér zsúfoltsága múlja felül.

Itt gyorsan megnézzük a piócás nénit, aki lehet úgy 87 éves, de látszik, hogy minket is túl fog élni... majd, amikor a kulturális sokk kezd kiteljesedni, az áramló tömeggel együtt besodródunk a ponyvákkal árnyékolt sikátorokba, hogy bevásároljuk a következő két nap készleteit.

Skhodra..

piac1.jpg

A piacról, a kis durbincsokat nyúzó halárusról, az ezer féle olajbogyóról, az 'eztiskóstoljamegkedves' tekintetekkel kezdődő, ingyen ebédekről, az ajándékba kapott sajtokról órákig lehetne mesélni. Ha tényleg létezik a Mennyország, a shkodrai piac hiteles másolata biztosan megtalálható valamelyik sarkában.

Hirtelenzöld legelőt körülzáró 2500 méteres mészkősziklafal

Túl sokat azonban sajnos itt sem időzhetünk, hiszen vár minket Teth, az Albán Alpok csúcsai közt megbúvó kis szórványtelepülésre vezető csapás. Na és persze útközben a Niko teraszán behűtött helyi söröket sem cipelhetjük tovább... és talán már a teherautó motorját is melegítik, amire felpattogunk a világ egyik legszebb rétjéről. Az szinte biztos, hogy a világ legalacsonyabb költségvetésből létesített vendéglőjébe robogunk, az abszurditásában zseniális Malesorja-ba. A Malesorja végső soron nem kevesebb, mint maga a hegyoldal fáiból összeácsolt filagóriával fedett panoráma. Kilátás a hirtelenzöld legelőt körülzáró 2500 méteres mészkősziklafalra...

És akkor besétálunk a fotóalbum lapjai közé...

albania_bubker_mountain.jpg

Ha az Albán Alpok vonulatait fényképen láttam volna először, biztosan azt vágtam volna rá rögvest: giccs. Szerencsére megismerkedésünk egészen személyesre, már-már bensőségesre sikerült, így aztán a látogatásaink is rendszeressé váltak ebben a világtól elzárt hegyi miliőben, ahol - állítom - még a kvarcórák is lassabban járnak. A következő két napot itt töltjük... és, ha valamiben biztos vagyok, az mindenképp az, hogy innen, a Pejes hágóból, vagy épp a Harapéról mindannyian egy kis darabka fehérlő mészkővel a zsebünkben és örök emlékkel a szívünkben indulunk majd útnak.

Lassan a Balkán-blog végére érünk... és útnak indulunk új élményeket szerezni!

gjirokastra3.jpg

Hol a monitort bámulom, hol az asztalomon élő cserepes paprika levelei közt átnézve meredek ki az ablakon, egész a századfordulós belvárosi épületek zsindelycserepes tetejéig. Itt persze rögvest bevillannak a Gjirokastra sok száz éves palakővel fedett háztetői (ilyen ez a tetőfetisizmus, ne kérdezd, nem tudom, honnan ered :)), s bár ennyire még nem rohantam előre, gondolatban viszont már rég úton vagyok.

Legbelül már a Pejes hágóból bandukolok lefelé, egy hűsítő mártózás után a kristálytiszta, olvadékvízből duzzadó, így ehhez mérten metszően hideg tengerszemben. Útközben végigsimítom az ösvény mellett álló, szemlátomást várakozó, 600-800 éves páncélfenyők pikkelyes kérgét. Mi mindent láttak már vajon elképzelhetetlenül hosszú életük során, s mégis… itt ácsorognak, és várnak. Miért? Mire..?

szamar.jpg

Miközben...

Képzeletben már a Malesorja ’teraszán’ iszom a forrásvízben hűtött Korce-t, és igyekszem beégetni a retinámba az Albán Alpok fenséges vonulatait, de legalább a kontúrokat, oly alapossággal, hogy legalább nyárig kibírjam a tónusok érdemi fakulása, elmosódása nélkül.

Elmerengve Niko teraszán szürcsöljük a zaccról a kávét, kézzel-lábbal és esetlen angoloid kifejezésekkel kommunikálva, s valahol gyermeki örömmel rácsodálkozva az évi egynéhány együtt töltött órára épülő barátságok szürreális természetére.

De… tulajdonképp ismét Shkodrában vásárolok… a sajtárussal mosolyogva szorongatjuk egymás kezét némán, szavak nélkül vitatkozva azon, hogy az idén enged-e fizetni, s már úton is vagyunk a tengerkék kontúrokkal határolt szerpentinen, egy Taci Oil kúton töprengek azon, hogy a pusztába lehajított hipermodern kúthálózatnak lehet-e köze a finoman szólva maffiagyanús koszovói miniszterelnökhöz, Hasim Thaci-hoz… nyilván nem, de persze… mi van, ha mégis, az autópálya mellett billegő bádogbódét támasztva rágom a bureket, bámulom Albánia tengeralattjáró-flottájának sziklába vájt garázsát, a Gjipe kanyon bejáratától vizslatom Korfu kontúrjait… miközben persze a Nádor utcában, az ötödik emeletről bámulom továbbra is a patinatarka tetőcserepeket.

summer_loading.jpg

Balkán túránkat idén nyáron is indítjuk, ha esetleg kedvet kaptál, és szeretnéd átélni az élményeket, ne maradj le róla, jelentkezz időben!  

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr4312240052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.