Kaland, túra, társaság

Balkán kincsei 1. rész

2017. február 02. 14:09 - bekatutajmate

Bosznia és Montenegró

 

Nem véletlenül megyünk vissza évről évre a kontinens eme már-már misztikusan ismeretlen, agyonsztereotipizált sarkába…’mer’ ugye a bosnyákok lopnak, az albánok lőnek, a macedónok… olyanok nincsenek is…’

Tarts velünk idén júniusban, ha a dezinformáció téged is idegesít, és szeretnéd megérteni, két szemeddel látni a Balkán kincseit.. Csatlakozz túránkhoz, még vannak szabad helyek!

A kisbusz hajnalok hajnalán az a kialvatlanságtól kóválygó, a közelgő élmények előszelétől mégis izgatott, elegyes mámorba burkolózott utasokkal gördül ki hajnalban a fővárosból. A reggeli kávét már a horvát határ egy ráhangolóan elhagyatott benzinkútján isszuk meg. A délszláv válságból talán legfejlődőképesebben kikevergett országon gyorsan átrobogunk.

Az első nehézségek a bosnyák határon adódhatnak, ahol 2,5 perc és 2,5 óra is volt már az átjutás. Majd minden évben megtesszük ezt az utat, s nem ritka, hogy fel-alá sétáltunk a több száz várakozó autó közt, persze minden évben reméljük, az idén ez olajozottabban megy majd.

Tovább
Szólj hozzá!
Címkék: Albánia Balkán

Afrika fagyzugában

2017. január 27. 14:01 - Klein Dávid

Mesés Marokkó 2. rész

Marokkói blogunk folytatódik. Marrakesh elvarázsolt világa után az Atlasz hegység felé vettük az irányt. Ha nemcsak olvasnál a kalandokról, hanem erős késztetést érzel, hogy megismerd Marokkó természeti szépségeit, nem késő csatlakozni márciusi túránkhoz!  

Tovább az Atlasz hegység felé

img_6479-2.jpg

Marokkó kapcsán sokakban az izzadságban úszó 50 fok él. Valóban, ez így is van nyáron, még a helyiek sem mozdulnak ki délidőben – ami 9 órától este 7-ig tart. De még mielőtt valaki lustának minősítené a helyieket, próbáljon meg 45 fok fölött tartósan mozogni: még a belélegzett levegő is perzsel.

Afrika hidegpontja

Az Atlasz északkeleti, cédruserdők ölelte völgyében bújik meg Ifran, Afrika hidegpontja: ugyanis 1935-ben itt -23,9 C°-ot mértek!

Na jó, mondjuk ez nem jellemző, de a hegyek közt megbújó völgy derült téli éjszakákon jó kis fagyzug. És télen jellemzően – itt a hegyek között – hó is esik gyakran, így itt alakult ki Marokkó legnagyobb téli sportközpontja, sífelvonókkal, sípályákkal, szállodákkal. Nyáron meg az eső esik gyakran. Igen, eső, ugyanis ez a település itt, az Atlasz északkeleti nyúlványán speciális fekvéssel bír, megakadnak az Atlanti-óceán felől jövő párás légtömegek, így a zöld parkokkal tarkított települést hatalmas cédruserdők övezik.

Tovább
Szólj hozzá!

Marrakesh, a legkirályabb királyi város

2017. január 19. 15:24 - Klein Dávid

Mesés Marokkó 1. rész

Az ország, mely a világon először ismerte el az USA-t

Az USA 1776-ban nyilvánította ki a Nagy Britanniától való függetlenségét, amit érhető okokból a Brit Korona nem sietett elismerni. Viszont volt egy ország, ki kissé távolabb esett a brit gazdasági érdekszférától, és nem is késlekedett az elismeréssel. Ez a barátsági szerződés – mely a legrégibb ilyen dokumentum az USA történelmében – még a mai napig is érvényben van. Ezt az országot ne a britek tradicionális ellenlábasai közt keressük. Véletlenül se gondoljunk a hollandokra, vagy a spanyolokra... Ezt az országot a Fekete-kontinens észak-nyugati csücskében találjuk.... Much Mór...

Önmagában ez a berber város már megér egy utazást!

Hála a fapados repülős-világnak - na meg a Wizzair debreceni alkalmazottjainak, akik késésünk ellenére az indulás pillanatában még feltoltak minket a gépre - 17 000 Ft-ból oda-vissza megrepültük a Debrecen-Milánó-Marrakesh útvonalat.

Tovább
3 komment

Cici-natela, Zugdidi, Didi-kukhi és a többiek

2017. január 04. 14:21 - bekatutajdani

Egyik este sétálunk hazafelé, és a sötét utcában arra leszünk figyelmesek, hogy valami pötty néhány méter távolságra, szemmagasságban narancssárgán villan. Először azt hisszük, hogy káprázik a szemünk, később ufóra gyanakodtunk. Van ott egy villanyoszlop is, amin látunk valami dobozt ledekkel, de az csak világít, és nem villog.

Sőt már nem is csak egy helyen látunk villogást, hanem egyre több helyen, már nem csak az utcán, hanem a környező kertekben is. A villogó fények változtatják a helyüket fel és alá, előre-hátra sőt még jobbra balra is.00_torony_ejszaka.jpg

Konstans zöld helyett villogó narancssárga

Rövidesen rájövünk, hogy valószínűleg nem természetfeletti jelenséggel van dolgunk, hanem a Magyarországon is ismert (de mostanában sajnos egyre kevesebbszer látott) szentjánosbogár kaukázusi változatához van szerencsénk. Az otthoni bogár ugyebár zölden világít, és konstans fénye van. Ez a grúz rovar furfangosabb a mienknél. Ez narancssárgán villog, és legalább olyan gyönyörű látványt nyújt.

Tovább
Szólj hozzá!

Hogy mit érzünk? Varázslatot. – Himalája belülről

2016. december 19. 08:02 - bekatutaj.lini

Where the magic happens

Himalája

Nem, nem … nem az, amire gondolsz! Nem Mount Everest, nem K2, Nepál. Nem meredek, jeges sziklák. Nem jégcsákány, sem alaptábor, sem tömeg, sem divat. De 5247 méter…, valahol a tengerszint felett.

2.jpg

Tovább
2 komment

A hótalpazás rejtelmei és más czifra nyomorúságok

2016. december 14. 08:54 - Klein Dávid

A téli hegyek érintetlen csendjébe hótalpakon vezet az út. A mély hó ellen nincs más alternatíva, erre már őseink is rájöttek: valahogy mesterségesen meg kell növelnünk talpunk felületét, ha nem leküzdeni, hanem élvezni akarjuk a téli világot...

Cirka 15 éve, a januári vizsgaidőszak végén, szokás szerint leléptünk a hegyek közé egy kis téli túrára. Akkor éppen a Radnai-havasokba. Egy jó kis egyhetes téli gerinctúrát tervezetünk, a Radnai főgerincének keleti felére. Sátor, pehelyhálózsák, jégcsákány-hágóvas és öt napi kaja a zsákban, merész tekintet szemünkben, és egész úton kifelé ménkű hideg Karesz kombi-zsigulijában (csak odaérkezéskor vettük észre, hogy a csomagtartó végig nyitva volt, annál az oknál fogva, hogy nem lehetett bezárni a drága jó zsigulit).

Csodák csodája, találtam néhány diáról beszkennelt archív képet erről a túráról (No Photoshop, csak Kodak Gold)

img078-2.jpg

Tovább
Szólj hozzá!

Európa legmagasabb települése távol Európától

2016. december 08. 15:59 - bekatutajdani

Élmények Grúziából - 2. rész

Ott tartottunk az előző részben, hogy van az a 4 óra zötykölődés, ami megéri. Például Grúzia (és a grúzok szerint egyúttal Európa) legmagasabban fekvő állandóan lakott települése Ushguli ilyen.

Utunk hosszan vezet egy folyó szűk völgyében. A terepjárók ügyesen lavíroznak át kisebb-nagyobb patakokon, kerülgetve kisebb gödröket és nagyobb szakadékokat. A megérkezés előtt kiszélesedik a völgy. De nem nagyon, csak épp annyira, hogy egy 120 lelkes falu kényelmesen elférjen benne. A falu körül mindenfelé pompásan zöldellő rétek, a réteken lovak és marhák legelésznek. A hátteret Grúzia legmagasabb pontja a fenséges, hófödte Shakhra szolgáltatja a maga 5201 méteres magasságával.

A faluból mindenhol 700-1100 éves ősi tornyok emelkednek ki. Gyakorlatilag minden családnak máig megvan a maga tornya. Igaz, ma már többnyire lomtárnak használják őket, de évszázadok óta állnak, ami szerintem őrült nagy dolog, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a néhány éve épült utak már meglehetősen lepukkant állapotban vannak.

Tovább
Szólj hozzá!

Isten is tévedhet néha (de aztán korrigál)

2016. december 02. 10:01 - bekatutajdani

Élmények Grúziából - 1. rész

Egyik kedves szállásadónktól hallottuk az alábbi ősi grúz legendát. A grúz emberek úgy tartják, hogy amikor Isten kiosztotta az országokat a világ népei között, hibázott egyet, és a grúzoknak elfelejtett országot adni. Kellemetlen szituáció, Isten sokat törte a fejét, hogy mi legyen a megoldás. Másoktól mégsem vehet el területet, abból csak konfliktus lenne. Az meg kinek kell. Veszekednek azok a népek így is eleget.

A legenda szerint Isten végül úgy tudott kijönni ebből a kínos helyzetből, hogy szíve csücskét, a saját maga számára félretett kis gyöngyszemet, a mai Grúziát adta az eredetileg ország nélkül maradt népnek. A grúzok némi szerencsével így juthattak hozzá ehhez a gyönyörű országhoz.

Az alföldről a Nagy-Kaukázusba

2014-ben még hosszas utazás után, 2015-ben és idén az új, közvetlen Kutaisibe érkező repülőjáratnak köszönhetően még az első nap délelőttjén eljutottunk a Hegyek közé. Nem véletlenül írom nagy betűvel. Ezek itt már nem kispályáznak. Látszólag egy ugrás, a valóságban néhány napos expedíciók választanak el a látóteret folyamatosan uraló, az ember tekintetét állandóan vonzó 4-5 ezer méter magas, mindig havas csúcsoktól.

Tovább
Szólj hozzá!

Bokszmeccsem Írországgal

2016. november 25. 08:54 - KissBal

Én kérem, nem akartam Írországba menni. Részt vettem a túra kiírásban, az előkészítésben, de egyszerűen nem fogott meg ez az út. Szemerkélő esőt láttam magam előtt, meg végtelen zöld legelőket, mit keresnék én ebben az unalmas országban?

sipajavju.jpg

Be kell vallanom: jó nagyot tévedtem!

Tovább
4 komment