Kaland, túra, társaság

Négyezer éves graffitik a tóparton

2016. október 10. 12:07 - bekatutajdani

Kalandtúra Finnországban - tanyamúzeum, sziklarajzok

Finnoszági kalandtúránk második napi programjának célja a múltba révedés volt. Eleinte kicsit, aztán nagyon. Mindjárt elmagyarázom.

Mielőtt útnak indultunk volna túravezetői kötelességemnek eleget téve kedvesen ébresztgettem a társaságot. Ennek hamar kifejlesztettem a leghatékonyabb módját: a mikrobusz cd lejátszóját 30-as volume fokozatra tekerve van az a finn népzene, ami kitűnő ébresztőként szolgál. Eleinte persze néhányan meg akartak verni, de a túra második felében már kifejezetten könyörögtek érte. Na jó, nem könyörögtek, de én végig éreztem, hogy szükségük van rá. Erre:

Részlet Heléna naplójából, aki folyamatosan vezette a történéseket egy kis táblagépen:

„Túl korán keltünk, legálabbis Livike és szerintem mindenképp.” Itt még nem értették ami történik velük és miért. A következő mondatban ezt olvashatjuk:

„Ez az érzet egészen gyorsan elmúlt meglátva a tavacskànkat”. Itt már értették.

„Reggeli, kávé, fogmosás, kinek-kinek egy kis úszás, és indulunk sziklarajz nézőbe.”

Felfedeztük a finn népi PUR-habot

A sziklarajzok előtti program egy tanyamúzeum meglátogatása volt. Egy kedves fiatalember fogadott minket, aki elmesélte, hogy a tanyán 250 éve az ő családja lakik. A 18 különálló épületet korábban az ősei a gazdálkodáshoz használták, ma múzeumként működik.Túránkon három építész és egy építőmérnök is részt vettek így a 10 nap alatt folyamatosan volt szerencsénk szakmai szemmel is ismerkedni a legkülönfélébb épületekkel. A tanyamúzeumban építész barátaink például felfedezték nekünk, hogy a finn népi PUR-hab nem más, mint a moha. Mohából és zuzmóból Finnország erőforrásai szinte kimeríthetetlenek, így nem csoda, hogy a padlót borító deszkázat alatti hőszigetelésre is azt használták.

1_1.jpgA helyi idegenvezető fiú körbevezetett a kis épületek közt. Szinte kivétel nélkül fagerendás, fa födémes, nagyon kis belmagasságú, belső kemencés házak. A házak teteje egyes esetekben fa rönk szerkezet, nyírfa kéreg, alátét szigeteléssel. Ilyet se nagyon látni a Kárpát-medencében…

Végülis nem kell meglepődni. Fenyőfa, nyírfa, moha, zuzmó, és kő. Többnyire ezekből áll Finnország, nyilván ebből építkeztek.

A nyírfa kérgét egyébként hihetetlen széles körben tudják használni. Készítenek belőle kosarat, edényeket, de a halászhálók szegélyét is felcsavart kéregspirállal tartják a víz felett parafa, vagy műanyagbója helyett.2_1.jpg

3_1.jpg

Természetesen a szauna (amiről az előző bejegyzésben is írtunk) a korábbi időkben is központi szerepet kapott, ám pár száz évvel ezelőtt egy kicsit más volt a technológia. A szaunákon nem volt kémény, így használat előtt kb 24 óráig füst kavargott a helységben. Akkor kezdték el melegedésre használni, amikor a fejem fölött látható kis szellőzőn az összes füst távozott. Mivel a helységben ablak sem volt, nem okozott különösebb problémát, hogy gazduram, a lovász fiú és a szolgáló lányok együtt szaunázzanak. Természetesen a fürdőruhájukat nem vették fel. Azt nem készítettek maguknak nyírfa kéregből, de még rénszarvas bőrből sem. 

4_1.jpgFinnországban egyébként fürdőruhában szaunázni az kb. olyan ötletnek számít, mintha valaki itthon azzal állna elő, hogy pizsamában akar a fürdőkádba ülni.5_1.jpg

Áfonya amerre lépsz

A tanyamúzeum után aztán pár száz métert buszozva egy erdei ösvénynél parkoltunk le. Tulajdonképpen itt találkoztunk először személyesen, túrabakancsosan a természettel. A természet ráadásul nem csak csodaszépnek, de ehetőnek is bizonyult. A fenyvesek alját július második felében már mindenütt sűrűn benövi az áfonya, így nem volt egyszerű egyben tartani a társaságot.

6_1.jpg

Arra is hamar rájöttünk, hogy a bluetooth kifejezést valószínűleg áfonyázás közben találhatta ki valami jóképességű finn telekommunikációs szakember. Perceken belül a társaság jelentős része egy-egy bokor mellett guggolt széles vigyorral és mélykék fogsorral.

bluetooth_1.jpg

Megvan az esti desszert is

Az aznapi program szerencsére nem volt túl feszített, így simán belefért az áfonyázás is. Sőt, Jani a túravezető társam kitalálta, hogy estére sütünk áfonyás sütit. Mindenkinek ki volt adva, hogy egy nagy marék áfonyát dobjon be a közösbe, így hamar összegyűlt egy jó szatyorra való. A süti pedig íncsiklandozó lett.

8_1.jpg

Az az igazság, hogy korábban nem ismertem Janit nagyon alaposan. Azt mondta magáról, hogy nem egy nagy konyhatündér, és én ezt el is hittem. Gondoltam, hogy sebaj, én az vagyok, majdcsak sikerül összerakni néhány finnes ételt.

Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy a feleségétől kapott receptek alapján Jani gyakorlatilag minden este előállt egy újfajta süteménnyel. Még kürtős kalácsot is sütöttünk nyársbotra húzva parázson. Amikor megsül, az ember lehúzza a kalácsot a botról, és a lukat lekvárral tölti. Persze, a szabad tűzön sütött csokoládéval töltött banán sem volt éppen rossz desszert.

kurtoskalacs.JPG

Ősember galéria

9_1.jpgVisszatérve a kis túránkhoz, az ösvény érintett vagy 5-6 tavat, a végén pedig a Saimaa tó, Finnroszág egyik lengnagyobb tava. A partján - mint oly sok helyen Finnországban meredek sziklafal. Na ez az, amit kerestünk. Itt már más turistákkal is találkoztunk, akik többnyire hajóval érkeztek. Nem véletlenül jöttek ide, ugyanis a sziklákon piros foltok voltak. Nem, nem a skarlátzuzmó, hanem az ősember nevű különleges állatfaj nyomait lehet itt látni. 4-5 ezer évvel ezelőtt, az időszámításunk kezdete előtt 2-3 ezer (!) évvel ugyanis ez a környék már lakott volt.

Önmagában emiatt nem biztos, hogy idejöttünk volna, de a helyiek ráadásul már imádták a graffitit, és állati jó festékszórójuk lehetett, ugyanis a mai napig is ki lehet venni némely foltról egy-egy rénszarvas, vadász, vagy sámán rajzolatát. Elég komoly bajban lennék, ha az lenne a feladatom, hogy alkossak egy olyan dolgot (bármit), amit négyezer év múlva is fel lehet ismerni. Nekik sikerült, ráadásul nem is egy barlangban, hanem egy időjárás viszontagságainak kitett nyílt sziklán.

10_1.jpg

Miután kicsodálkoztuk magunkat és több alakot beazonosítottunk, letelepedtünk a környező sziklákon és a stégen (mert az persze itt is van, nem is akármilyen). A kellemes meleg hamar fürdésre csábította a csapatot, többen átúsztak egy vízből kiemelkedő közeli sziklaszigetre. 

A tanyamúzeumot és a sziklarajzot a 2017-re tervezett finn kalandtúránkból sem fogjuk kihagyni az bizonyos.

11_1.jpg

Mára ennyi, legközelebb arról írunk, hogy milyen volt túrakenuval bejárni a Finn tóvidéket. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr3411749995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása