Kaland, túra, társaság

Európa legmagasabb települése távol Európától

2016. december 08. 15:59 - bekatutajdani

Élmények Grúziából - 2. rész

Ott tartottunk az előző részben, hogy van az a 4 óra zötykölődés, ami megéri. Például Grúzia (és a grúzok szerint egyúttal Európa) legmagasabban fekvő állandóan lakott települése Ushguli ilyen.

Utunk hosszan vezet egy folyó szűk völgyében. A terepjárók ügyesen lavíroznak át kisebb-nagyobb patakokon, kerülgetve kisebb gödröket és nagyobb szakadékokat. A megérkezés előtt kiszélesedik a völgy. De nem nagyon, csak épp annyira, hogy egy 120 lelkes falu kényelmesen elférjen benne. A falu körül mindenfelé pompásan zöldellő rétek, a réteken lovak és marhák legelésznek. A hátteret Grúzia legmagasabb pontja a fenséges, hófödte Shakhra szolgáltatja a maga 5201 méteres magasságával.

A faluból mindenhol 700-1100 éves ősi tornyok emelkednek ki. Gyakorlatilag minden családnak máig megvan a maga tornya. Igaz, ma már többnyire lomtárnak használják őket, de évszázadok óta állnak, ami szerintem őrült nagy dolog, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a néhány éve épült utak már meglehetősen lepukkant állapotban vannak.

800 évvel visszatekerjük az időt

Megérkezésünk után sétálunk is gyorsan egyet a faluban. Ha azt mondanák, hogy egy időutazás részesei vagyunk, és most hirtelen 800 évvel korábban van, egyedül a "fő"út szélén álló néhány terepjáró miatt gyanakodnék arra, hogy valaki csúnyán rá akar szedni. A bottal teheneket terelgető 8 éves forma fiú, a kőház emeleti ablakából kikandikáló kecske, a helyiek viselete szerintem semmit nem változtak az évszázadok alatt.

georgia_kb_00016.JPG

Persze jó, hogy nincs már vérbosszú, és fejlődött a jogrendszer meg az oktatás, és egyébként nincs is igazi összehasonlítás alapom, mivel 800 éve még nem éltem, de nagy különbség nem lehetett.

ushguli_setaloutca.JPG

Nemrégiben olvastam Ken Follett Katedrális című regényét, ahol Fülöp, a perjel egyszer elutazik egy nagyobbacska angol városba (1100-as évek) és állatira csodálkozik, hogy mekkora ott a gazdagság, hiszen még az utcák is le vannak kövezve. Elgondolkodtam ezen, hogy manapság ez persze mennyire természetes és ki gondolná, hogy ehhez is gazdagság kell.

ushguli_tehenpasztor.JPG

Hát Szvanéciában bizony ezek a kérdések 900 évvel később is aktuálisak. Mestiában, a régió központjában a fő utakat aszfalt borítja, és még néhány mellékutca is le van burkolva. De slussz. A többi faluban csak a főút, (amelyik falun ez átvezet, de Ushguli például nem ilyen). A többi utcában ugyanaz a burkolat, mint 300-500-1100 éve: ahogy a Jóisten megteremtette, majd az emberek, az állatok és az időjárás lekoptatta. 1000 éve gyakorlatilag Ushguliban sem történt semmi változás az úthálózat tekintetében (sem).

Az istálló takarításának eme furfangos módja is valószínűleg több száz éves múltra tekint vissza.

dsc08298_1.JPG

Falun belül a terheket még most is leginkább szánkóval cipelik. Mi is megdöbbenünk, de még nyáron is látunk használatban lévő szánt. A kerékkel ezeken az "utakon" semmire nem mész... A falut persze már meg lehet közelíteni terepjárókkal, de a falun belül sok helyen ezekkel a modern járgányokkal sem lehet közlekedni.

ushguli_szan.JPG

De mire valók a tornyok?

Jól sejti a kedves olvasó, hogy ezekre nem a kilátás miatt van szükség. Ha a szvánoknak (a helyi népcsoport) kilátni támadna kedvük (általában nem támad), akkor felszaladnának bármelyik szomszédos hegyre. Ehhez nem kell építkezni.

Viszont veszély és ellenség az mindig akad, amik és akik ellen védekezni kell. Mindenekelőtt ott vannak a kő- és hólavinák, valamint a tüzek, amik ellen a 98%-ban tűzálló anyagból épített tornyok kitűnő menedéket jelentenek. A falu egyik dedikált tornyában egy őrszem figyelte ellenségek megjelenését, vagy tűz felbukkanását. Ez még idáig rendben is lenne.

georgia_kb_00047.JPG

V mint vérbosszú

Csakhogy a tornyoknak volt egy másik funkciója is: a nem éppen békeszeretetükről nevezetes szvánok ugyanis egymást is nyírták rendesen évszázadokon át. A szokásjog pedig azt diktálta, hogy ha valaki embert ölt, vagy ennél valamivel kisebb bűnt követett el, akkor az áldozat vagy hozzátartozói teljes joggal élhetnek a vérbosszú eszközével. Hogyan reagálták ezt le a bűnöket elkövető emberek?

Nem, nem tisztességes törvénykezést vezettek be. Inkább rettegtek. Rettegésükben pedig olyan lakóhelyeket építettek, amikbe a vérbosszúra szomjas ellenségeknek esélye sincs betörni. A 4-5 szintes tornyokba létra vezet fel, amik közül az első szintre vezetőt fel lehet húzni. Majd miután felhúztad a létrát éjszakára, a biztonság kedvéért rátolsz a feljáró lukra egy hatalmas, lapos követ (esetleg kettőt), és kész is a bombabiztos betörésvédelem.

georgia_kb_00049.JPG

A torony egyébként csak amolyan vészmegoldás, de volt olyan család, aki száz évet élt a tornyában, és csak akkor mert onnan kijönni, amikor biztos lehetett benne, hogy az ellensége nincs a közelben. A tornyok mellett lakóházak vannak, és alapból ezekben laknak a családok.

A lakóházak egy helyiségből állnak. Amolyan amerikai konyhás hálószoba. Ebben lakik a 20-30 (!) fős család, és télen a jószágok. Körben van elhelyezve kb. másfél méter magasságban a deszkából ácsolt priccs, ezek alatt pihennek az állatok. Praktikus, mert a szoba közepén elhelyezkedő tűzhely nem szolgáltat elég meleget, viszont a marhák és sertések biztosítanak egyfajta "padlófűtést" a "hálószobában". Ne felejtsük el, hogy télen a Kaukázusban azért kegyetlen hidegek vannak.

p1090387.JPG

Zsolti, a kék pólóban a családfő székén ül. Nagy bajban lenne, ha még élne a családfő, ide ugyanis senki más nem teheti le a fenekét. Egyébként lehet, hogy még él, de már ő is modern házban lakik. Nem nagyon rég óta. Ezt a házat az öregek még az 1970-es években is lakták.

Estére gasztro- és társasági élmények

A szálláson este kitesznek magukért a vendéglátóink. Olyan terülj-terülj asztalka fogad különféle hacsapurikkal, lepényekkel, padlizsán salátával, gyümölccsel és olyan príma vörösborral a Kaheti régióból, amilyennél jobbat nem kívánhat senki. Nem is kívánunk, viszont megisszuk. Erősen alakul a kezdés, lássuk mi lesz a folytatás...

(a következő blogbejegyzésben), (és a következő túránkon.)

terulj-terulj.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr8712029953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.