Kaland, túra, társaság

Hogy mit érzünk? Varázslatot. – Himalája belülről

2016. december 19. 08:02 - bekatutaj.lini

Where the magic happens

Himalája

Nem, nem … nem az, amire gondolsz! Nem Mount Everest, nem K2, Nepál. Nem meredek, jeges sziklák. Nem jégcsákány, sem alaptábor, sem tömeg, sem divat. De 5247 méter…, valahol a tengerszint felett.

2.jpg

Általában, ha az ember meghallja a Himalája szót, borzongás tölti el. Himalája azt jelenti veszély? Ne menj oda, lehet, nem jössz vissza! Hallgattam én is sokszor ezt mielőtt útnak indultam. De mi nem ott jártunk, hanem egy turista-fertőzéstől mentes területen, egy kevésbé felfedezett paradicsomban. A mintegy 2250 km hosszúságban elhúzódó hegység nyugati részéről van szó.

14.jpg

Nyugat-Tibet, Ladakh tartomány, fővárosa Leh

Egy biztos. Ha Indiába mész, egyetlen egy kérdést felesleges feltenned: Miért? Megtaláltad azt a helyet, ahol nem számít az idő, ahol akkor indul a busz, ha tele van. Méghogy menetrend? Ugyan. Badarság. Itt minden „same, same but different” vagyis minden ugyanolyan, de mégis más. Állj át a helyi ritmusra, mert egyébként megbolondulsz. Go with the flow, maradjunk ennyiben.

3.jpg

Viszont ha mindezt megérzed, akkor ott vagy, ahol tisztelik a hegyet, a völgyet és minden élőt. Ahol a sosem látott ember csak másodpercekig ismeretlen, aztán barát és ahol megtanulod értékelni az életedet.

Leh, 3500 méteren fekvő kis hegyi város, körbevéve hatezres hegyekkel. Landolunk 3500 méteren, merész, kalandos, de azért bőven vállalható. Kimerültség, magasság, időeltolódás. Összeadva ezeket, „lebegsz” cudarul.

5.jpg

Az első este roppant vidám hangulatban telik. Az átállás, a magasság és a fáradság elegye mindenkit megzavar. Senki nem tudja miről beszél. Magasröptű beszélgetések hangzanak el. Egyszer például Andris hirtelen felszólal:

– Együnk meg előtte egy csokit és igyunk egy viszkit!. – Erre mindenki hirtelen ránéz
– Na de Andris, mégis mielőtt? – Andris rögtön rávágja:
– Nem előtte, utána!

Na, de miután? Ez azóta sem derült ki...

Béci lelkesen mesél, hogy Grúziában milyen sárgás volt a cseresznye. Kérdés a hallgatóságból:

– Ott is befőttnek ettétek?
– Nem, élőben. – válaszolta Béci, mintha mi sem lenne természetesebb

Vagy a kedvencem:

– Ez a fagyi mit tud?
– Hastífuszt.

De azért nehézségek mindig vannak, mindenkinek más. Kibírni hányás nélkül azt, hogy reggeli után a ló merev farokkal az orra alá fingjon. Same, same but different.

11.jpg

Három napot akklimatizálódunk ezen a magasságon. Közben megnézzük Leh csodáit, belepillantunk kicsit a buddhizmus világába, megismerkedünk Buddha életével, ezek innentől kezdve végigkísérik életünket.

6.jpg

Öt napos trekking a Markha-völgyben

Azért azt mindenki gondolhatja, hogy az utunk legmeghatározóbb része az öt napos trekking túra. Ez így is van. Rögtön egy raftingolással kezdünk az Induson, majd irány első táborhely.

Az öt napos túra 3200 méterről indul. Szépen lassan haladunk felfelé, egy-egy szintet emelkedve megalszunk a sátrakban.

27.jpg

Amit érdemes tudni, hogy ez egy szervezett túra volt, ami azt jelenti, hogy volt egy stáb, akik lovak segítségével hozták a holminkat, teljes ellátást biztosítottak, két külön, helyi vezető irányításával. Nekünk csak az aznapi hátizsákot kellett vinnünk. De azért ne bagatellizáljuk el a dolgot. 5240 méterre felmenni 30 literes zsákkal is megerőltető és tüdőigényes. Itt ejtenék egy pár szót a magashegyről, és a vele járó kellemetlenségekről.

16.jpg

Lehet itt valaki az ország legerősebb embere, leggyorsabb atlétája vagy első egy ironman versenyen. Van egy rossz hírem. Ez még roppant kevés. Itt ugyanis a szervezet alkalmazkodó képessége kerül előtérbe, ez elsősorban a vérképző szervek, és a vérösszetétel jelentősebb változásait jelenti. Ehhez az adaptációhoz nem kell más, csak idő. Kinek mennyi. Nem lehet előre meghatározni Pistikére hogy fog hatni a magasság.

Ugyanakkor nem kell különösebb erőnlét, vagy edzettség a túra teljesítéséhez, ha szerencséd van és a szervezeted jól alkalmazkodik. Nincs összefüggés, alkat kérdése. A túrát két olyan túratárs is teljesítette, akik előtte még életükben nem túráztak. Nem a Himalájában. Sehol! Mindketten gond nélkül teljesítették a távot. Mondanom sem kell, hogy első túrájuk életre szóló élmény lett. :) 

Változások magaslaton
A külső légnyomás csökken, ebből fakadóan csökken a parciális oxigénnyomás. De mivel a külső nyomás csökken, így a szervezetben a nyomásérték relatíve nő. Ennek a következménye, hogy a sejtek sokkal nehezebben jutnak oxigénhez. Ezért van az, hogy egy rövid lépcső is megerőltető lehet bizonyos magasságon, amíg hozzá nem szokik a szervezeted. A nyugalmi pulzusod jóval magasabb az átlagosnál. És ami a legbosszantóbb, hogy akkor emelkedik meg a pulzus tartósan, amikor már aludnál. Csak zakatol, zakatol. Ne aggódj, ha esetleg sikerült elaludnod magas pulzusszám mellett, nem fog sokáig tartani. Egyszer csak arra fogsz ébredni, mintha megállt volna a szíved. Nyugi, nem állt le. Csak egy kis szünetet tartott, majd beindul ismét. Kutatások szerint a férfiaknál gyakrabban előfordul a magashegyi betegség. De tényleg, ez teljes mértékben egyénfüggő.

A mi túránk nagyon jól felépített, a lehető legjobb akklimatizációs ciklusokkal. Ami nagyon fontos: időt kell hagynunk a szervezetünknek, hogy alkalmazkodjon (7500 méter felett már nem képes alkalmazkodni, az a fölötti régiót ezért halál zónának nevezik).

18.jpg

Az első éjszakánkat 3200, a másodikat 3400, a harmadikat 3800, negyediket 4200, ötödiket 4800 méteren töltjük. Ezután már csak az 5240 méteres hágó megmászása következik.

A túra menetrendje

Reggel forró teával kezdjük a napot, amit a sátrunkba kapunk a fiúktól. Ezt követően reggelit készítenek nekünk, de nem ám vajas kenyeret. Hol sült tojást, hol palacsintát, müzli, tea, tej satöbbisatöbbi. Várakozáson felüli ételeket eszünk minden nap.

14_k.jpg

Ez idő alatt a segítők lebontják a sátrakat és felpakolják a cuccokat a lovakra. Reggeli után indulhatunk is aznapi utunkra. Minden nap hideg ebédet kapunk egy kis textilből készített szatyorban(!). Ladakh tartományban ugyanis környezetvédelmi megfontolásokból tilos a nylon használata. Egyik örök kedvencem az út során ez a menü: főtt krumpli, só (külön kiporciózva), főtt tojás, valami gyümölcs, ivólé, mind külön csomagolva. Sosem esett még ilyen jól főtt krumpli esküszöm! Mintha tudnák, mire van szüksége ilyenkor az embernek.

19.jpg

Mire odaérünk a következő táborhelyre, a segítőink már felállítják a sátrat és forró teával várnak bennünket, este hatkor pedig vacsora. Addig tisztálkodunk, elrendezkedünk, teázunk, beszélgetünk a csodás hegyek alatt egy hálózsákon fekve. Apropó tisztálkodás. A táborhelyünk mindig valamilyen forrás vagy folyó mentén van, így nem okozott gondot a mosakodás. Ja, hogy fürdőszobára gondoltál? Haha…nem. Ez így tökéletes! A mellékhelységnek általában a helyiek ásnak egy gödröt, és elkerítik egy erre alkalmas eszközzel.

21.jpg

Abszurd valóság

A túra során, egy-egy településen áthaladva egy világvégi asszonytól Coca Colát vehetsz. Igen, Coca Colát. A legnagyobb szitiben, ahol van egy iskola, mindösszesen 6 diák jár…hat!

13.jpg

Hogy milyen az időjárás? Ha azt gondolod, hogy egy rövidnadrágban, és egy szál pólóban fogsz végigtúrázni a Himalája völgyeiben, fejedet sapkával fogod óvni a nap sugaraitól, környező folyókba fogod mártani a kendődet, hogy lehűtsd magad, akkor … bizony jól gondoltad. Ez pontosan így történik.

26.jpg

A nappalok nagyon melegek, igazi nyári meleg. Éjszaka 4200 méterig hűvös. 4200 méteren egy-két vállalkozó szellemű kinn alszik a hihetetlen csillagos ég alatt egy szál hálózsákban. Reggelre ráfagy a dér a hálózsákukra. Az utolsó (4800m) éjszakát már mindenki a sátrában tölti, én vacogok a mínusz 5-ös zsákomban.

25.jpg

Valamilyen szinten mindenkit megvisel a magasság. Van, akit jobban, van, akit kevésbé. Az utolsó előtti napon lehet ezt e legjobban érezni, amikor a viszonylag rövid túra után megérkezünk 4800 méterre, a táborba. Mindenkinek első dolga, kicsomagolni a hálózsákot és lefeküdni a fűbe. Hogy mit érezünk? Nem tudom. Varázslatot.

unnamed.jpg

Nem csoda, hogy 2017-ben is visszavágyunk. 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr2512003496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

☉ ☾ 2016.12.20. 13:07:45

A Manali-Leh útvonalat kár volt kihagyni... persze a repcsi biztos jobb ötletnek tűnhet.

LaFabrik 2016.12.20. 16:34:43

Elhiszem, hogy nagyon nagy kaland volt ez a túra.. De azért akármennyire is divat egy ''Base Camp túra'', hidd el,
az is van ekkora élmény! Főleg, ha csak a pároddal mész és mindent magatoknak szerveztek.. ;)