Kaland, túra, társaság

Akkor evezünk, amikor jól esik

2016. október 18. 16:27 - bekatutajdani

avagy vízitúra a Finn tóvidéken

Végre eső! Már azt hittük, hogy Finnországban állandóan süt a nap, de a vízitúránk első napjának reggelén úgy tűnt, nem ússzuk meg szárazon az élményt.

  • Esőben is evezünk? – kérdezték néhányan tétován, miközben a szívük mélyén maguk is sejtették a választ.
  • Naná, esőben a legjobb kenuzni! – feleltem vidáman, mintha mi sem lenne természetesebb ennél.

1_vidamsag_vizen.jpg

Azt hiszem, nem hitték el teljesen a válaszomat, de mit volt mit tenni, a következő szállásunk a szárazföldtől egy kb 15 km-re fekvő szigeten várt minket.

Nem esett nagyon, viszont folyamatosan. Nem igazán látszott a vége, de szerencsére mindenki alaposan felkészült, így senki nem ázott el. Még azok sem, akik az ilyen esetekben jól bevált recepthez fordultak: a pálinkához. Igaz, nótázás az volt, de az ilyenkor természetes tünet. Esik, iszik, énekel. Ez a vízitúrások első időjárás-törvénye.

A látvány esőben is magával ragadó volt. A vízből itt kevés nádas nő, viszont kisebb-nagyobb sziklaszigetek lépten nyomon emelkednek ki a víz fölé.

2_balna.jpg

Némelyik úgy néz ki, mintha egy hatalmas bálna meredek háta lenne, miközben az egész sziget egyetlen óriási monolit sziklatömb. Időnként ezekből a sziklákból néhány méteres fenyők nőnek ki. Teljesen érthetetlen, hogy miből veszik a tápanyagot. Látszólag a kőből.

Akik félnek azok délnek mennek…

A hatalmas tavon alapvetően nehéz a tájékozódás. Az ember a víz szintjéről nem látja át rendesen a teret, nehezen érzékelhető, melyik sziget van előrébb, melyik hátrébb, hol van köztük átjáró, hol nincs. Nem is gondolná az ember, de tényleg nagyon összefolyik a háttér számtalan szigete egyetlen szárazfölddé.

3_helyzetmeghat.jpg

Indulás előtt az egyik építész lányt kértem meg, hogy legyen az elsőpadosom, és segítsen a navigálásban. Gondoltam, jobban haladunk, ha a túravezető hajója nem áll meg időről időre térképet nézegetni. Az elsőpados mondja az irányt, mi pedig megyünk amerre mondja, terveztem naivan. Szívesen el is vállalta mondván, hogy építészmérnökként, neki a 2 és 3 dimenziós gondolkodás is a kisujjában van.

Indulás előtt nyújtottam a túratársamnak a tájolót – gondolva, hogy ez majd segíti munkáját – de ő visszautasította azt. Itt elkezdtem gyanakodni. Amikor érdeklődtem az elutasítás okáról a térképen jelölt északjelre mutatva felvilágosított, hogy a térképre már rá van rajzolva a tájoló, így neki nincs szüksége másikra.

A navigációban jártasabbaknak bizonyára kitűnik, hogy ilyen hozzáállással borítékolva az eltévedés, így túravezetői tekintélyemet latba vetve visszavontam a navigátori felkérést, és magamnak tartottam meg ezt a nemes feladatot.

Wellness gyertyafényben

A szállást a megcsúszott indulás miatt meglehetősen későn értük el, és a csapat is már erejének  végén volt, az aznapi program szó-mi-szó kicsit hosszúra sikeredett. Az egyik lány bizony teljesen kimerült. Nem igazán volt hozzá szokva az ilyen koncentráltan érkező outdoor élményekhez, alig várta, hogy a cuccát ledobálva végre beülhessen a szaunába, és lazíthasson egy nagyot.

Merthogy szauna az itt is volt dacára annak, hogy a szigeten nem tartózkodik személyzet. Áram sincs, így nem csak a meleget kellett fával előállítanunk, de a világítást is mécsesekkel tudtuk megoldani, amik szerencsére ki voltak készítve a szauna előterében. Mondanom sem kell, hogy a 10 személyes szaunához tartozik meleg vizes tartály és egy kis stég, amiről a tóba lehet ugrani. Az egész csapat egyetértett abban, hogy ezért az elhagyatott világvégi, egyszerű de tiszta, mécsesekkel világított szauna élményért megérte a sok evezés. Életre szóló élmény maradt annak, aki ott volt.

4_foka.jpg

Az élet a komfortzónán túl kezdődik…

A kimerült utastársunknak aznap este még biztosan nem én voltam a kedvence, de számomra is kicsit meglepő módon azóta is úgy emlegeti a finnországi kalandtúránkat, mint élete(!) legjobb nyaralása. Ő volt az is, aki egy fél évvel a túra után, a karácsonyi bevásárló láz hajrájában egy napig dolgozott lelkesen azon, hogy a túratársait egy meglepetés videóval lepje meg a túrán készült fotóválogatásból.

Bizony ezúttal is megerősödött bennem az a hit, hogy az élet valahol a komfortzónán túl kezdődik. Fárasztó volt a nap, de olyan élményeket szereztünk, amiket másképp nem élhettünk volna át. Azt hiszem, Zita is ebből az érzésből kapott akkor egy adaggal, és kellett rá egy nagyot aludnia, hogy feldolgozza azt. Mindezek ellenére a következő finnországi túránkon kicsit módosítunk a kenus útvonalon, és olyan uticélt tervezünk, ami könnyebben megközelíthető.

A következő nap reggelén aztán megkaptuk a jutalmunk az előző napi hősies helytállásért, és verőfényes napsütésben ébredtünk.

51_finnorszag_264.jpg

5_finnorszag_242.jpg

6_kenus.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr4711818731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása