Kaland, túra, társaság

Cici-natela, Zugdidi, Didi-kukhi és a többiek

2017. január 04. 14:21 - bekatutajdani

Egyik este sétálunk hazafelé, és a sötét utcában arra leszünk figyelmesek, hogy valami pötty néhány méter távolságra, szemmagasságban narancssárgán villan. Először azt hisszük, hogy káprázik a szemünk, később ufóra gyanakodtunk. Van ott egy villanyoszlop is, amin látunk valami dobozt ledekkel, de az csak világít, és nem villog.

Sőt már nem is csak egy helyen látunk villogást, hanem egyre több helyen, már nem csak az utcán, hanem a környező kertekben is. A villogó fények változtatják a helyüket fel és alá, előre-hátra sőt még jobbra balra is.00_torony_ejszaka.jpg

Konstans zöld helyett villogó narancssárga

Rövidesen rájövünk, hogy valószínűleg nem természetfeletti jelenséggel van dolgunk, hanem a Magyarországon is ismert (de mostanában sajnos egyre kevesebbszer látott) szentjánosbogár kaukázusi változatához van szerencsénk. Az otthoni bogár ugyebár zölden világít, és konstans fénye van. Ez a grúz rovar furfangosabb a mienknél. Ez narancssárgán villog, és legalább olyan gyönyörű látványt nyújt.Ahogy így nézzük a sötét tájat, háttérben a megvilágított világörökségi tornyokkal és a csillagokkal, előtérben a narancssárga villanásokkal, az az érzésem támad, hogy a kedvünkért csillog-villog Grúzia. Már-már elérzékenyülünk a pillanat varázsától, amikor hátulról szól valaki: vigyázz tehénszar!

A grúzok egyébként cici natelának hívják a szentjánosbogarat, amely elnevezés talán nem is tűnne fel senkinek, ha a hegyekhez vezető út mentén nem álltunk volna meg Zugdidi városában pénzt váltani. És ha ez valakinek még így sem lenne elég, az az ötödik napon készíthet magáról egy fotót a Didikuki irányát jelző tábla mellett.

didikukh_beci.jpg

Fő az egészség és a pálinka

Még mindig szvanécia, és a szállásunkhoz vezető kikövezetlen út. Egyik reggel arra leszünk figyelmesek, hogy az utca szélén egy kisebb csoportosulás van. Helyi férifiak csoportja cseveg, közben figyelnek két másik férfit, akik közül egyik épp a szállásadónk férje. Ő az, akit mindig jó, ha nagy ívben kerül az ember, ha nem akar egy deci cha-chát (ez a helyi pálinka) lehúzni. A kínálást illetően közepesen erőszakos típus, egyébként kedves ember.

Hát nem gondoltam, hogy még reggel az utcán is pálinkával fog kínálni. Nem is akármilyen pálinkát adott körbe egy kétdecis pohárban. 40 fokosat. Ezzel nem is lett volna baj, de ez celziuszban volt 40, ugyanis éppen most főtt.

georgia_kb_00029.JPG

A csoportosulásnak az oka tehát a házilag összetákolt szerkezet, és a benne desztilálódó cha-cha, ami elmondásuk szerint 'jabloka' azaz alma. Hogy miért pont júniusban főzik ki a tavalyi almát az nem teljesen világos.

palinkafozo_1.jpg

This is Georgia!

Még a 2014-es túránkon az akkori sofőrünk rendszeresen tette hozzá a történésekhez vállait vonogatva, hogy "This is Georgia", amikor látta, hogy valamin éppen meg vagyunk rökönyödve, vagy nem bírunk felfogni.

this_is_georgia.JPG

A mondat azóta szállóigévé vált. Újra és újra előkerül, amikor nem értjük, hogy miért van egy 25 cm magas kővel megjelölve egy 20 cm mély kátyú, hogy miért tart 40 percig, amit a helyiek 20-nak mondanak, hogy miért van szürke PVC műanyag esővíz elvezető a gyönyörűen megmunkált díszes réz sarokelemhez illesztve.

csatorna.jpg

Eleinte csak a túravezetők szájából hallani az említett szállóigét, és a Grúziában korábban nem járt résztvevők a fejüket fogva, nevetve konstatálják, hogy ez itt bizony a valóság. Aztán eltelik 3-4 nap, és a résztvevők is átveszik. A következő függőhídnál, amin látszik, hogy csak a szentlélek tartja már azzal a magabiztossággal mondják, hogy "This is Georgia", mint aki kezdi kapizsgálni ezt az országot.

Egyik este Kutaisiban egy étteremben vacsorázunk. Ez egy jobbfajta étterem, így kapunk olyan étlapot is, amin angolul is fel vannak tüntetve ételek (erről majd még később írok). Már a negyedik napon járunk, így mi is csodálkozunk, hogy Peti még nem vette fel a ritmust, és a pincérnőnek megjegyzi, hogy túl hideg a vörösbor. Egyébként sem jellemző, hogy ilyen dolgokba belekötnénk, Grúziában meg aztán egyébként is teljesen nonszensz a felvetés, örüljön neki a kedves vendég, hogy kap bort. Örülni is szoktunk. A rutinosabbak már felvont szemöldökkel, némileg aggódva lesik, hogy mit fog erre reagálni a pincérnő, de ő egy pillanatra sem jön zavarba. Félvállról elintézi annyival: This is Georgia!

És mi tudjuk, hogy neki ebben tökéletesen igaza van, és hogy ez jól is van így, és többek között pont ezért fogunk újra és újra visszatérni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kalandturatarsasag.blog.hu/api/trackback/id/tr512096469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása